Gradec vára

Gradec vára
Grad Gradec
Ország	Horvátország
Mai település	Risika
Épült	1307 előtt
Elhagyták	15. század (elhagyták)
Állapota	rom
Típusa	hegyvidéki
Építőanyaga	kő
Elhelyezkedése
Gradec vára Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 06′ 00″, k. h. 14° 37′ 46″45.1, 14.629444444444

Gradec vára (horvátul: Grad Gradec) egy középkori várrom Horvátországban, a Krk szigetén, a Vrbnikhez tartozó Risika falu határában.

Fekvése

Gradec vára Vrbniktől északnyugatra, Risika falu nyugati határrészén, egy erdőterület közepén, egy a Vrbnik mező felső része és a Rovoznik-völgy feletti feletti kis fennsík szélén helyezkedik el. Gradectől nem messze emelkedik egy kiemelkedő domb, a Keršovani vrh, melyen egykor egy hatalmas bronzkori település feküdt, és amelynek a legmagasabb pontján egy Szent Krševannak szentelt kis templom romos maradványai találhatók.

Gradec várának romjai ma a növényzet miatt nagyrészt rejtve vannak, bár falai néhol hét méter magasra is felemelkednek. A romok könnyen megközelíthetők a közeli Garica és Risika településekről. A várat a tengertől távol, egy ősi út fölötti rejtett helyen építették. Ez az út a sziget nyugati partján fekvő Krk városát kötötte össze a sziget keleti részének fejlett mezőgazdasággal rendelkező településeivel Dobrinjjal és Vrbnikkel.

Története

Gradec várát a középkori források Rogoznicának vagy Rovozniknak hívták. A név (rogoz = gyékény) a terület ősi növényzetéről árulkodik. A vár építési ideje nem ismert, de 1307-ben állnia kellett, mert ekkor már több levelet is innen kelteztek. 1309-ben Márk vegliai gróf uralma idejében itt gyűltek össze Veglia (Krk) összes településének elöljárói, vezető egyházi személyek és a velencei hatóságok képviselői a gróf jelenlétében. Meg kell jegyezni, hogy abban az időben Krk grófjainak székhelye a Vrbnik feletti Szent Maur kastélyában volt.

A várat a 15. század második felében hagyták el, miután Krk utolsó grófja VII. Ivan távozott a szigetről. Velence számára a tengertől távol fekvő vár sorsa érdektelen volt. Elhanyagolták, majd lassan romossá vált, végül köveit a környékbeli lakosok hordták el saját építkezéseikhez. A hagyomány szerint az itt talált gradeci kőből építették a vrbniki plébániatemplom melletti harangtorony egy részét. A rendelkezésre álló kő kinyerése után a földszinti részeket földdel borították és kertekké alakították át. Két melléképület területéből szőlőültetvény lett. A szőlőültetvényeket a második világháború előtt felhagyták, és az egész építménykomplexumot akácfák, bojtorján és csalán borította.

A vár és környezetének rendbetétele csak 1994-ben kezdődött meg Kras falu plébánosának a kezdeményezésére, akihez csatlakoztak vrbniki és környékbeli régiségkedvelő önkéntesek. 1996-tól a munkákban Vrbnik község önkormányzata is részt vesz. Ennek során megtisztították a Szent Miklós várkápolna romos maradványait, falait feltárták és konzerválták. A vár legveszélyeztetettebb részein Ranko Starac vezetésével régészeti és állagmegóvási munkálatok kezdődtek.

A vár mai állapota

A vár alaprajza szabálytalan hatszög alakú, 22 x 20 méter méretű, a körítő palástfal vastagsága 160 és 180 cm között van, a falak megmaradt részei akár 8 méterig is kiemelkednek a környező terep fölé. A legjobban a déli körítőfal maradt fenn, mely egy könnyen megközelíthető kerek fennsíkra néz, amelyet egy kör alakú, szárazon rakott kőfal határol. Az északi és a nyugati körítőfalak a fennsík szélén állnak, amely meredeken ereszkedik le a völgybe, így a földcsuszamlások és a falazat alsó részeinek kőfejtéssel történő aláásása miatt ezek a falak kevésbé megőrzöttek. A vár teljes mértékben kőből épült, szabályos, vízszintes sorokba rakott, faragott kőtömbökből.

A vár belső tere három részre oszlik, egy kis belső udvart látunk, két bejárattal egy hosszúkás, 18 x 6 méteres főterembe, valamint a konyhának és a kiegészítő létesítményeknek kialakított 14 x 6 méteres területet. A terem földszintjén csak a belső udvar, valamint egy másik kisegítő helyiség felé voltak nyílászárók. Csak a terem felső emeletén törték át a külső falat a kora román stílusban épített nagyon keskeny lőrések sora számára. A bejárati traktus nem őrződött meg, a vár körítőfalát itt mintegy két méter magasságig lebontották, de a szakemberek biztosak abban, hogy a bejáratot a felső, emeleti szinten helyezték el. A bejárathoz csak a fa felvonó híddal lehetett hozzáférni.

A régészeti feltárás során a vár ókori eredetére utaló nyomokra akadtak. Ilyenek voltak az egykori nagyterem földszintjének lábánál, valamint a körítőfal alsó részén található, gondatlanul épített falrészek felületei. A leletanyag nagyrészt a kerámiatöredékekből, vasszerelvényekből és szegekből, tégla-, cserép- és üvegdarabokból állt.

Források

• Ranko Starac: Utvrde fortičina kod Omišlja i Gradec kod Vrbnika na otoku Krku (horvátul)

További információk

• Darko Antolković blogja (horvátul)